A sikeres emberek elsődleges ismérve

Miért nem elég a sikerhez a jó stratégia?


A siker kulcsa nem az, hogy megtanuljuk jobban beosztani az időnket, nem az, hogy megtanulunk célokat kitűzni, vagy elsajátítani, hogy milyen egy jó vezető. Minden nap fejlesztjük magunkat azáltal, hogy rájövünk, hogyan végezzünk valamit jobban, mint azelőtt, tanulunk könyvekből, online kurzusokból és jó esetben a saját tapasztalatainkból és bukásainkból. De ha a tudás hatalom, akkor miért nem tudjuk elérni a céljainkat? Az összes tudásunk ellenére, és az összes hasznos tanács ellenére, amit másoktól kapunk, miért élünk csak középszerű életet ahelyett, hogy a csúcsra törnénk? Mindenkinek más a válasza erre a kérdésre, de ha leásunk egészen a gyökerekig, akkor azt találjuk, hogy minden siker mögött az önfegyelem áll, és minden sikertelenség mögött ennek hiánya.


NEM ELÉG A JÓ STRATÉGIA

Ez az oka annak, hogy a legkiválóbb stratégia ellenére is elbukhatunk, mivel ez mindössze potenciális hatalom a kezünkben. Alkalmazni a stratégiát és azt, amit tudunk, ez adja a siker 80%-át. Ez az oka annak is, hogy vannak emberek, akik fantasztikus eredménnyel végezték el sorban az iskolákat, jó családi háttérrel rendelkeznek, látszólag semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy a csúcsra törjenek, mégis csak középszerű életet élnek. És vannak, akik a középiskolát csak átlagos eredménnyel végezték el, egyetemre soha nem jártak, soha nem volt biztos anyagi hátterük, nem voltak üzletemberek a szüleik, akitől elleshetették volna üzleti praktikákat, mégis több százmilliós vagy milliárdos vállalkozást tudtak felépíteni. Végezhettünk summa cum laude-val, ha egy alulfizetett állásban rekedtünk, és részt vehetünk rengeteg tréningen, ha nem alkalmazzuk azt a tudást, amit azokon megtanultunk.

A tudásunk legyen alkalmazott tudás, tanuljunk az ismereteink gyakorlati alkalmazásából. A tudásunkat kipróbáljuk a gyakorlatban, és a kapott eredmények tanulmányozása után finomhangoljuk a célunk megvalósításának menetét, majd az újbóli próbálkozások után ismét változtathatunk a folyamaton – végül pedig a tudásunkból megszületik a kívánt eredmény. Ezek az eredmények inspirálni fognak minket nagyobb cselekedetek meglépésére, amit ha elérünk, ez az eredmény újabb cél megvalósítására inspirál minket. Ez a folyamat egy spirált hoz létre az életünkben, ami végül kiemelkedő sikerekhez vezet. De ehhez először is el kell sajátítanunk a következetes önfegyelem művészetét, enélkül a hajszolt célok csak délibábok lesznek.

Önfegyelem szükséges a bukástól való félelmeink leküzdéséhez, hogy: "Nem fog sikerülni!", "El fogsz bukni!" vagy "Nincs meg a megfelelő tudásod!". Az agyunk primitív része óriási visszatartó erőt jelent számunkra, hiszen egyetlen feladata van – biztonságban tartani minket, vagyis a túlélésünkért felel. És mivel az agyunk a túlélésre van optimalizálva, és nem a sikereink beteljesítésére, így rengeteg önfegyelemre van szükségünk, hogy leküzdjük az egónkat, és meneteljünk tovább a céljaink felé, akkor is, amikor még nem látunk semmilyen eredményt. Önfegyelemre van szükségünk egy sikert hátráltató szokásunk megváltoztatásához is.


HOGYAN FEJLŐDÜNK?

Kimutatások szerint a szokásaink irányítják az életünk 95%-át. Képzeljük el, hogy mekkora kárt okoz a sikereink szempontjából, ha a szokásaink nagy része hátráltatja a céljaink elérését, és milyen óriási előnyt jelent, ha – az önfegyelemmel létrehozott – szokásaink nagy része olyan, amelyek minden egyes nap közelebb visznek minket a céljainkhoz. Az önfegyelem a sikert meghatározó tettek állandó tudatosítása, és azok végrehajtása. Amikor tudatosítjuk magunkban egy tett szükségességét, és cselekszünk is, akkor fejlődik az önfegyelmünk. Amikor tudjuk, hogy cselekednünk kellene, mégsem teszünk semmit – ezt hívják halogatásnak – az csökkenti az önfegyelmünket. De sajnálatos módon nem csak az önfegyelmünket, az önbecsülésünket és önbizalmunkat is csökkenti, aminek hatására hagyjuk felerősödni az egonkat, és még kevesebb tettet fogunk végrehajtani, mert félni kezdünk, és nem tanulásként tekintünk a bukásainkra, hanem kudarcként.


Önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy ne az azonnali jutalmat válasszuk. De ki az az őrült, aki az azonnali jutalom helyett az azonnali "szenvedést" választaná? Ki az, aki a munka utáni TV nézés helyett inkább szakmai képzéseken venne részt, vagy szakmai könyveket olvasna? Ha pusztán az agyunkon múlna, a válasz az lenne, hogy: senki. Hogyan tudjuk rávenni magunkat a cselekvésre? Hogyan tudjuk a fókuszunkat a tetteink megtételére koncentrálni? Hogyan tudjuk elkerülni a halogatást? Napi szinten kell dolgoznunk a minél nagyobb önfegyelem kialakításán, különben a zavaró körülmények rövidesen kizökkentenek minket, és letérítenek a sikerhez vezető útról.